A szürkebarát franciaországi eredetű szőlőfajta, a burgundi pinot családból, a Magyarországon kevésbé elterjedt pinot blanc és pinot noir közvetlen rokona, valószínűleg eredetileg a pinot noir egy mutáns klónja.

Burgundiában a középkorban már ismerték, innen 1300 környékén érkezett Svájcba és Magyarországra. Németországot csak a 16. század végén érte el. Ma már a legtöbb európai borteremelő országban jelen van, termesztik Kanadában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban is.

Vesszője közepesen erős, vékony, lilásszürke és hamvas vesszőjű, kicsi, hengeres és nagyon tömött fürtű. (A továbbnemesítés során általában a nagyobb és kevésbé tömött fürtű töveket viszik tovább). Bora gazdag ízekben, extraktban, finom savú. Magyarországon lassan fejlődő, félédes fehérborokat készítenek belőle, de mivel szürkésfehér bogyója héja vöröses színezetű, világosabb színű rosé is készíthető belőle. Másutt inkább fiatalon isszák (kivétel a korábban elzászi tokajinak nevezett fajta). Néha készítenek belőle a nemesrothadásra építő borokat is.

A magyar nagyüzemi művelésben 17-20 fok körüli cukortartalommal szüretelik. A hagyományos, kisebb hozamú bakművelésben nem volt ritka a 20 fok feletti érték, amiből egész más minőségű, testes, vastag bor készült.